Kulja András tegnap esti fellépése nagyszerű érv a demokrácia ellen

„Államtitkár úr, magyar emberek szenvednek, és Ön sörről beszél!” –

A maradék hetven percet már kizárólag azért néztem végig, mert ez a munkám. Értelme nem volt semmi sem, pedig ha valakinek, nekem bizonyosan volna még mit tanulnom az egészségügyről.

Kulja András tegnap esti fellépése nagyszerű érv a demokrácia ellen. Azellen pedig feltétlenül, hogy Orbán Viktor miniszterelnök-jelölti vitára álljon ki a Tisza Párt esetleges miniszterelnök-jelöltjével. Nem kell. Ezekkel nem kell. Vagy csak akkor, ha oda majd szíveskednek politikust küldeni egy politikai Doktor Gődény helyett.

A szakpolitikai vita közszolgáltatás.

A szakpolitikai vitának témája van meg altémái, és műsorvezetője, aki eldönti, hogy az adott percekben miről folyjék a szó. A szakpolitikai vita célja megismertetni a választópolgárral, hogy önmaga és hazája számára fontos területeken milyen politikai ajánlatok közül választhat. Ha a vitában kormánytag vesz részt, ellenfele megtámadhatja, ő pedig megvédheti a kormány szakpolitikai teljesítményét. Ajánlatok felmutatása, valamint az aktuális szakpolitika támadása és védelme – ez a szakpolitikai vita célja, nem más. Szakpolitikai vita azért van, hogy szakpolitikáról hallhassanak a választópolgárok. Nem azért, hogy borostás óriásbébik kappanhangon demagóg bullshitet vonyítsanak a műsorvezetői kérdéstől teljesen függetlenül. Márpedig itt ez történt:

Vannak olyan európai politikai kultúrák, melyekben a vita működik. Ilyen egyébként a teljes germán világ: a német választások előtti viták érdemlegesek, és még az aktuális kormánypártoktól fényévnyi távolságra található AfD-vel is sikerül nagyjában-egészében szakpolitikai mederben maradó diskurzust folytatni. A választópolgár pedig a vitaest után gazdagabban megy haza: döntéséhez egy számára fontos területen szakpolitikai muníciót kapott. Ez egy hozzájárulás a demokráciához.

Olyan politikai kultúrák is vannak, melyekben a vita nem működik.

A választópolgár pedig a vitaest után szegényebben megy haza: elrabolták az idejét, miközben ugyanezt a vitát azonos politikai hozzáadott érték mellett meghallgathatta volna hatodannyi idő ráfordításával másnak a Saturday Night Live vitaparódiájában. Döntéséhez legfeljebb érzelmi muníciót kapott – abból viszont nagy eséllyel így is-úgy is volt már neki elég. Ez a demokrácia megcsúfolása.

Áll az egyik oldalon minden hibájával és gyengeségével együtt egy olyan politikai mozgalom, amely kiteszi magát a szakpolitikai vitának, tényekkel válaszol a kérdésekre, és küzd a választó kegyeiért. A másik oldalon pedig áll a forradalmi gárda, amelyet az egészségügyben csak a zsírra szállt por érdekel, az nem, hogy hogyan kell azt onnan leszedni. A forradalmi gárda viszont forradalom nélkül életképtelen. És aki őket választja, megtapasztalhatja, milyen is az a permanens forradalom.

Csak szólok: nem kifejezetten demokratikus. 

Nyitókép: Képernyőfotó